Menü

Oszd meg!

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez

Belépés

E-mail cím:
Jelszó:

Tapasztalat a rosszról-Szabadulás a démonoktól

Tapasztalat a rosszról- Szabadulás a démonoktól


 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A történetet idézem:

,,1961-ben születtem és úgy nõttem fel, mint katolikus és megkeresztelkedett. Mindazonáltal, hogy felnõttem a hitem nem közeledett az Úr felé, még akkor sem, ha tudtam, hogy a katolikus egyház tagja vagyok és Isten ad helyet a Mennyben. Nem tanítottak meg személyes kapcsolatra Jézussal és nem öszönöztek arra, hogy a Bibliát olvassam. Csupán az maradt meg, amit hallottam vasárnap a templomban a paptól, miközben prédikált. Bûnösnek tartottam magam életemben és könnyen törtem össze az erkölcsi törvényeket lelkiismeretfurdalás nélkül. Gyûlöltem kereszténynek lenni és még csak nem is gondolkoztam el azon, amit a Szentírás tartalmazott. Ha valami rettenetes történt azokkal az emberekkel, kiket utáltam, nagyon jól éreztem magam. Szitkozódtam, nyugtalankodtam. Idõs emberekkel a lehetõ legtiszteletlenebbül bántam. Isten nem érdekelt és teljesen a Sátán hatása alatt voltam.
1989-ben a családommal elköltöztünk egy új házba. A lakás tágas volt és nagy egy rendkívûl szép területen. A költözés után röviddel két gyerek és nõvérem rémálmokra kezdett panaszkodni. Nem akartam bennük a félelemet kelteni, ezért csak legyintettem rá és csak egy sima kis álomnak tekintettem, mi nem jelent semmit sem. Nem sokkal késõbb azt mondták nekem, hogy embereket láttak álmukban, ahogy harcolnak az éjszakában. Én tudtam, hogy a katolikus egyház beszél a démonokról és létezésükrõl, de próbáltam még csak a gondolatomat is elvinni arról, hogy ezek léteznek. Hamarosan a rémálmok hozzám is eljutottak. Azt álmodtam, hogy egy oroszlán üldöz, s mikor már majdnem elkap én felébredek. Ez az álom minden éjszaka megismétlõdött, s ekkor gondolkoztam el a gyerekek álmán. Ez a rémálom ekkor megszûnt, de jött helyette egy sokkal rémísztõbb. Abban az álomban emberek hangját hallottam a konyhából és a szobámból. Az álmomban felébredtem, mert azt álmodtam, hogy közben alszok és a konyha felé vettem az irányt. Nõket találtam ott, kik marharagut fõztek egy hatalmas fazékban. Senkit nem ismertem közülök, s ekkor besétáltam a nappaliba is, ahol emberek ültek, beszélgettek, nevettek. Szintén nem ismertem egyiket sem. A fazekat a nõk behozták hamarosan a nappaliba és letették az asztalra. Az az ember, kit sikerült felfognom kérte az embereket, hogy gyújtsanak meg gyertyákat és tegyenek egyet mindenki mögé. Akkor ez félbe maradt és elkezdték a fazéket körbe adni és mindenki evett belõle egy kanállal. Ekkor rám került a sor. Abban a pillanatban elutasítottam azt, hogy vegyek belõle a kanállal, s közben egy hang súgta a fülembe: ,,Vedd az emberi vért!". Akkor mély csönd következett és mindenki rám szegezte a tekintetét. Én is rájuk néztem, s szemeik izzó pirossá váltak, mint az égõ szén. Most ezt a pillantást nagyon nehéz nekem leírni, de olyan volt, mintha tûz lobogott volna bennük. Ennél nagyom megrémültem és rögtön felébredtem. Minden éjszaka ezt álmodtam, pont úgy, mint az oroszlánosat. Mindig próbáltam felébredni, de furcsa módon soha nem sikerült a fazék körbe adás pillanatáig.
Késõbb 5 naponta ismétlõdtek ezek az álmok, de ébren is kezdtem hangokat hallani, s kimentem a nappaliba, konyhába az álmom alapján, de sehol semmi nem volt. Akkor az egyik éjszaka tapasztaltam a legszörnyûbb dolgot életemben. Ahogy a szokásom volt akkoriban, éjfél körül mindig felébredtem. A fürdõszobába akartam menni. Azonban nem tudtam felkelni éppen akkor, mert éreztem, hogy a szobámban nem egyedül vagyok és van még ott velem valami nagyon rossz indulatú erõ. Csak néztem, mikor egy meztelen nõ besétált a szobámba. Fuldokolni kezdtem. Próbáltam elhitetni magammal, hogy csak álmodok, de nem. Ez most valós volt! Mikor közelebb jött, sikerült megszólalnom:,,Ki vagy te?" Õ csak ezt felelte:,,Ne aggódj, késõbb meg fogod tudni!". Ekkor ismét elment a hangom, s mikor újra tudtam beszélni kiabálni kezdtem a nõvéremnek segítségért, aki azonnal jött is, de a meztelen nõ tett tõlem három lépést és eltûnt.
Nagyon féltem és egy barátomtól kértem segítséget, ki adott nekem egy könyvet, amit egy ex-sátánista írt. Mielõtt aludni mentem, olvasni kezdtem. Amikor elértem a harmadik fejezetet, észrevettem, hogy hasonlóságok voltak abban a könyvben azzal, amin keresztül mentem. A figyelmem mégis legjobban arra a részre hárult, melyet leírt, hogy õt a beleegyezése nélkül a sátánizmusba csábították. Leírta, hogy éjszakánként varázsolt, de voltak olyan keresztények, kiknek voltak tetõik és oda a varázslat nem fért be, és akadtak olyan keresztények is, kiknek nem voltak tetõik és oda befért a varázslat. Ekkor jöttem rá, hogy az én tetõm sincs befedve. A hívatlan vendégek közül mindegyik ide talált be. Egy nyugodt hang ekkor arra ösztönzött engem, hogy imádkozzak Jézushoz. Ekkor mondtam egy imát, melyben kértem Jézust, hogy tegye vissza a falat és a tetõt. Megvalósítottam azt, amit a sátánista is, hogy mikor imádkozott Jézushoz, az megmentette. Ekkor engem is megmentett és hatalmas békét éreztem magamban. Ekkor azonban a harc még nem ért véget, ugyanis a démonok választás elé állítottak és megint megnehezedett a szívem. Választanom kellett, hogy Istennel, vagy velük vagyok. Végül egy imacsoporttal mentem imádkozni, ahol szóltam errõl egy lelkipásztornak. Õ imádkozott értem és Jézus nevében mondta a démonoknak, hogy hagyjanak békén. Ekkor úgy éreztem, mintha egy szeretetteljes burok venne körül engem és teljesen megváltozott minden. Mikor az imát befejzte, megkérdezte, hogy hogyan érzem magam. Én ekkor tapasztaltam meg valójában Jézus hatalmas erejét és szeretetét!