Menü

Oszd meg!

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez

Belépés

E-mail cím:
Jelszó:

Tapasztalat a rosszról-Ouija tábla

Tapasztalat a rosszról-Ouija Board (Kifelé démon!)


 

 

 

 

 

 

 

A szöveget idézem:


,,18 éves voltam és éppen nyár volt, ami eléggé unalmasan telt, úgyhogy úgy határoztam, hogy vásárolok egy Ouija táblát. Egy barátommal három napig próbálgattuk. Ezekben a napokban semmi üzenetet nem kaptunk, de a barátom kezdett kissé félni és úgy határozott, hogy abba hagyja. Ezek után egyedül folytattam tovább és kaptam üzeneteket, ami nagyon felkeltette a kíváncsiságomat. Mikor az üzenet végre tiszta lett, felfogtam, hogy egy olyan szellemmel beszélek, ki tudta rólam a jövõt. Állította, hogy egy olyan barátomnak kell lennie a jövõben, ki minden veszélytõl megvéd engem és a mostani barátom nem az igazi nekem. Tudtam, hogy õ az, ki jó útra tudna engem vezetni, így minden egyes nap beszéltem vele és néztem, hogy milyen tanácsokat ad. Végül kijelentette, hogy nagyon szeret engem és jó lenne, ha hagynám, hogy az életemet irányítsa a biztos, boldog jövõ érdekében. Ezek után csakis szeretetrõl és tanácsokról beszélgettünk.. Az egész nyárom szinte ezzel telt el, aztán eljött az az idõ is, hogy felvettek arra a Fõsikolára, ahová nagyon szerettem volna menni. Oda is vittem magammal a táblát. A szobatársak ellenére is alkalmaztam, de õk közülük furcsának tartottam, hogy senki sem akar beszállni a beszélgetésbe. Így egyedül maradtam ebben, de nem bántam. A szellem javasolta, hogy automatikus kézírásra használja a kezemet, amit engedtem neki. A Fõiskolából mindig fáradtan, sápadtan és idegesen mentem haza. Tapasztaltam, hogy a tanulmányi eredményem jelentõsen romlik, de rá sem hederítettem. Az év hátralévõ részét csak a szellemmel töltöttem el.
2. évben:
A szellem újabb javaslattal állt elõ, hogy a hangomat is használhassa. Az automatikus kézírás nem mûködött jól, így megengedtem, hogy kipróbálja a hangomat. Mikor egyedül voltam, mindig használta a hangomat. Sokszor értelmetlen, üres fecsegéseket hajtott végre, máskor értelmes mondatokat.
Ennek folyamán munkát kaptam, de nem tudtam dolgozni jól, mert nem voltam képes koncentrálni a munkára és túlzottan fáradékony lettem. A szellem mindig akart most már használni engem. Nem csak a hangomat, de még automatikus írást is tett, még munka közben is. Ez mellett azonban meg tudtam akadályozni, hogy használjon, mert szükséges volt, de minden erõmet és koncentrációmat elvette.
3. évben:
Egy nap újra használta a hangomat, de ezentúl átkozódásra, szitkozódásra, amik Jézusról szóltak. Nagyon rosszul éreztem magam és megdöbbentem, mert ezek a hangok, csakugyan tõlem származtak, mégha õ is beszélt, akkor is...! Utána pedig azt mondta nekem, hogy öljem meg magam! Gyûlöletet kezdtem érezni, mint még egyszer sem. Ez arra késztetett engem, hogy magamba nézzek. Milyen szellem volt ez? Mit tettem? Végül a tükörhöz mentem és megnéztem magam. Sápadt, fáradt és ideges voltam. Azt akartam a szellemtõl, hogy távozzon. Ez nem ment. A szellem agresszívebbé vált és harcolt a hangom irányításáért. Beszélnék és néha a szellem beszélne. Irányítanom kellett minden szavamat és mozgásomat. Már a testrészeimet is õ mozgatta, de akadt alkalom, mikor mozgásképtelen lettem, tehát teljesen lebénultam. Nem tudtam már aludni sem békésen. Rémálmok kezdõdtek, amikben teremtményeket láttam, amik vadásznak rám és nevetnek rajtam. Lefeküdtem egy késsel a párnám alatt. Alvástól rettegtem.
Egy nap az édesapám azt mondta, hogy látott egy démont a házunkban. Azt mondta, hogy az ebédasztalról lepakolt mindent!
Úgy döntöttem, hogy segítséget kérek Istentõl. Mégis ki segíthetne nekem? Bárki más valószínûleg egy elmegyógyintézetbe küldene engem. Elkezdtem imádkozni és harcolni az elmém és testem irányításáért. Mindig azt hittem, hogy Jézus létezett, és most ez az alkalom tökéletes volt arra, hogy valóban meggyõzõdjek arról, hogy Õ valóban van! Nyilvánvalóan a szellem utálta Jézust, és emiatt szitkozódott.
4. évben:
Végre elkezdtem magam irányítani a testem és az elmém. Úgy döntöttem, hogy figyelmen kívül fogom hagyni a szellemet, amikor Fõiskolán vagyok, akkor is. Mikor iskolában voltam, felfigyeltem egy éppen arra járó keresztény csoportra, kik mindig Jézust hívták segítségül és csatlakoztam hozzájuk. Megtanították nekem a Bibliát, és hogy az Egyházhoz forduljak mindig. Azonban szégyelltem nekik elmondani a szellemet, pedig el akartam. Megtudtam, hogy hogyan lehet egy lelki csatát vívni. Ezentúl mindig Jézus nevét hívtam az álmomban és ébren létem alatt is, mikor a szellem bántott. Megtanultam harcolni a Sátán ellen.
Egy éjszaka amíg aludtam, egy éles rántással felébredtem. Tudtam, hogy a szellem eltûnt! Az elmém tiszta volt és nyugton volt. Az volt több mint 25 évvel ezelõtt. A szellem soha nem tért vissza."