Menü

Oszd meg!

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez

Belépés

E-mail cím:
Jelszó:

Tapasztalat a rosszról-Visszakérlek, mert különleges vagy nekem

Tapasztalat a rosszról - Visszakérlek, mert különleges vagy nekem



 

 

 

 

 

 

 

A szöveget idézem:
,,A szüleim úgy neveltek fel engem, hogy abban higgyek, amiben akarok. Azt mondták, hogy ami boldoggá tesz, az a jó. Sajnos az apám alkoholista volt, de ennek ellenére szerettek a szüleim.
Fiatal koromban teljesen fellázadtam és inni, illetve dr***zni kezdtem. Teljesen esztelen voltam, tele hibákkal. A legbolondabb tetteim közül az egyik 13 éves koromban kezdõdött, amikor Ouija táblán keresztül kezdtem el beszélni az elhunytak lelkeivel. Itt jöttem rá, hogy létezik túlvilág. Elkezdtem érdeklõdni a jövõmrõl. Ez nagyon izgalmas volt és elkezdte uralni az életemet. Rövid idõ múlva a barátaim és én is meguntam ezt. Mindig új kellett. Ezért elhatároztuk közösen, hogy egy következõ beszélgetéskor megkérjük a szellemeket, hogy költözzenek be a testünkbe.
Eleinte semmi nem történt, de pár nap múlve hangokat hallottunk a fejünkbe. Olyan információkat mondott el nekem a barátaimról, vagy iskolámról, amikrõl soha nem is tudtam.
Egyik este elmentünk egy keresztény egyházhoz, aminek épületét kövekkel kezdtük dobálni. Egy férfi jött ki a házból, aki azt mondta, hogy imádkozni fog értünk. Ekkor azt kérdeztem magamtól: ,,Ez az ember miért akar értünk imádkozni?". De nem érdekelt. Nevettem rajta.
Imádkozott Jézus nevében, mikor a testem elkezdett remegni. Ekkor rájött, hogy nálam valami baj van. Ez a férfi megkért minket, hogy térjünk vissza, mert imádkozni akar értünk. Amikor ezek az emberek imádkozni kezdtek én más hangon beszéltem és a padlóra kerültem, ahol lefogtak.
Ekkor a démon irányította a testem és kivitt a vonat sínekhez, ahol lefeküdtem. Az elmém az enyém volt, de a testem õ irányította és éreztem, hogy meg fogok halni.
Már az újságtörténetet is elképzeltem:Fiú vasúton követett el öngyilkosságot.
Ahogy a vonat közeledett, éreztem, hogy valaki megragadja a nyakamat és kihúz engem onnan. A barátaim a hídon néztek engem én pedig láttam, ahogy a vonat elmegy a szemem elõtt. Senki nem volt ott, így nem tudtam, hogy mi vagy ki húzott onnan ki! Abban a pillanatban azt gondoltam, hogy Isten vagy egy nagyal volt az. Ez nem volt játék. A jó és rossz , élet és halál volt.
A hang a fejemben egyre hangosabban mondta, hogy készültem meghalni. Az egyház értem imádkozott, de nekem is komoly elhatározást kellett hoznom Jézus mellett. Meg akartam szabadulni ezektõl a démonoktól.
Az embrek a bûnrõl magyaráztak nekem, arról, hogy Isten az Egyszülött Fiát adta értünk, és meghalt a kereszten mindenkiért. Este imádkoztam Jézushoz, a démonok miatt is, amik uralták a testemet. Azon az éjszakán távoztak tõlem, és békét találtam, egy nyugalmat.
Ezek után az egyházhoz fordultam és a társaim közül is sokan tértek meg Krisztushoz.
Ahogy felnõttem és befejeztem az iskolát, az életem a boldogságról és megelégedettségrõl szólt. Nem voltam szörnyû ember, sõt segítettem másoknak. Gondolkodtam sokat és rájöttem, hogyha becsületesek vagyunk és és elkezdünk komolyak lenni, azzal tesszük boldogabbá Istent.
Régen nagyon sok dologban kerestem a boldogságot:barátok, barátnõk, pénz, buli, szórakozás....és nem állítottam be új célt és nem gondolkoztam. Minden alkalommal csak a csalódásig jutottam el.
Végül visszamentem Angliába, ahhoz az egyházhoz, ahol elkezdtem. Ott, amit elsõnek hallottam, az a tékozló fiú története volt, ami teljesen rám vallt. Az egész életemre néztem és rájöttem, hogy az életem tele volt szeretettel, ami nem utasított el engem. Mikor hazaértem sírni kezdtem. Elkezdtem válaszokat kapni azokra a kérdésekre, amikre kerestem. Rájöttem, hogy Isten szeretetet és türelmet adott nekem. Az életem üres volt végig, de ez, azt az üres részt betöltötte. Jelenleg evangélistaként dolgozom. Nagy szenvedélyem, hogy elmondjam másoknak, amit Jézus tett velem és segítsek ugyanúgy másoknak, ahogy Jézus segített nekem."