Menü

Oszd meg!

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez

Belépés

E-mail cím:
Jelszó:

Egy okkultista újjászületése

 Egy okkultista újjászületése


 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


Idézve:
,,Bolíviából származom, Dél Amerikából. Ez a vallomásom. Miként ejthet az okkultizmus csapdába úgy, hogy majdnem az életébe kerül valakinek?
Jézus a segítségemre sietett és megmentett.
Mikor fiatal hét éves gyerek voltam elkezdtem olvasni. Eleinte Hamupipõke története érdekelt, majd a boszorkányság. Katolikus iskolában tanultam, ahol Jézus szeretetére hívták fel a figyelmet, de úgy véltem, hogy Isten és Jézus nem létezõ személyek.
Édesanyám elvált édesapámtól, így ketten maradtunk. Abban az idõben édesanyám tagja volt egy okkultista csoportnak, akik a házunkban gyûltek össze mindig. Egy magányos gyereknek mondhattam magamat, mert édesanyám mindenkit eltiltott tõlem és megtiltotta, hogy bárkivel is szóba álljak, vagy barátkozzak.
Lassan nekem is a csoporthoz kellett csatlakoznom, ahol én voltam a legfiatalabb. idegen nyelven beszéltek sokszor, fekete ruhában voltak és fekete gyertyákat alkalmaztak. A rituálék végén mindenki kortyolt egy furcsa italt, amit én csak otthon kaptam meg. Nagyon gyakran jártunk temetõkre is, ahol durva rituálékat hajtottak végre. 8 éves koromban részt vettem egy meditációs tanfolyamon, majd 10 éves koromban elõvettem az addig összegyûjtött boszorkány magazinokat és kísérleteket kezdtem végrehajtani velük, hogy meggyõzõdjek arról, valóban mûködik-e. Egy ideig semmi nem történt, de egy kis idõ múlva tárgyak tûntek el maguktól és tárgyak törtek össze anélkül, hogy hozzáértem volna. Édesanyám engem hibáztatott a történtekért és durván megvert. Ezek után következtek a testen kívüli élmények. A hibáztatások után büszke lett rám és megtanított arra, hogyan alkalmazzam a saját javaimra a boszorkány trükköket. Mikor az iskolában is elkezdtem megosztani másokkal a tudásom egy paáca figyelmeztetett, hogy hagyjam abba. A diákok nem beszéltek velem és egyedül maradtam. Ekkor kezdtem el foglalkozni jóslással. Édesanyám megtanított palm olvasásra is.
Mikor tinédzser lettem, elmentem az Egyesült Államokba tanulni és ott találkoztam elsõnek egy normális családdal. Ekkor kezdtem hangokat is hallani. 18 évesen hazamentem és saját lakást kerestem. Az okkult hatalmak még erõsebbek voltak felettem. Elkezdtek iránytani engem és a memóriám. Depressziós lettem, sokat fájt a fejem, álmatlanságban szenvedtem. nehezen viseltem a hétköznapokat és egy kérdésre ez miatt nagyon nehezen tudtam reagálni. Nem akartam már élni. egyszerûen úgy döntöttem, hogy abbahagyom az evést, amíg meg nem halok. Bezártam magam a lakásomba és hat napon keresztül abbahagytam az evést. Úgy döntöttem, hogy halálom elõtt sétálok egyet a városban és búcsút intek mindennek. Sétáltam egy darabig, aztán leültem egy padra. Az újságban olvastam egy olyan hirdetést, ami ezt kérdezte: ,,Neked problémáid vannak, és szükséged van arra, hogy egy baráttal beszélj?"
Meglepõdtem a hirdetésen, mert még soha nem láttam ilyet. Úgy döntöttem, hogy elmegyek arra a címre, amit a hirdetésben leírtak. Elmentem arra a helyre és katolikus díszekkel volt felszerelve. Azt gondoltam elsõnek, hogy egy pap, vagy apáca háza lehet. Körbenéztam és egy tizenéves csoportot láttam, akik körbeültek és beszélgettek egymással. Ami megfogta a figyelmem, hogy fiatal emberekben még soha nem láttam ennyi megértést. Néztem és hallgattam a beszélgetésüket két órán keresztül. Szerettem volna békét és nyugalmat lelni ott. A lelkész rám irányította a figyelmét és beszélgetni kezdett velem, majd a szó Jézus Krisztusra vetõdött. Ezt követõen azt mondta, hogy Jézus mindenkinek megadja arra a lehetõséget, hogy megváltoztassa az életét. Kértem Jézust ott, hogy változtassa meg az életemet és az ott lévõ lelkipásztorral imádkoztam. Mikor hazamentem és lefeküdtem az ágyamra elkezdtem érezni jelenlétét. Békét, szeretetet. Fennhangon kérdeztem, hogy te vagy az Isten? Éreztem, hogy a jelenléte igazi.
Órákon keresztül ültem ott, miközben éreztem a jelenlétét. Nem akartam meni aludni és soha megvállni attól az érzéstõl, amit akkor éreztem. Végül elaludtam, s mikor felébredtem még többet akartam meg tudni arról az Istenrõl.
Felöltöztem és elmentem megkeresni a lelkészt. Beszélt velem több órán keresztül és ez három hétig folytatódott. Az imatalálkozókon éreztem, hogy az imának mekkora ereje van. Ez volt a szeretet hatalma, amin csodálkoztam is .
Nem olyan késõn elmentem az édesanyámhoz és elmondtam neki ezt a hírt, valamint azt, hogy õ is legyen keresztény. Ekkor dühös lett rám, ordítozni kezdett velem. Azt mondta, hogy mikor megszülettem õ másnak szentelt. Ekkor rodítozni kezdtem én vele és ezt mondtam: ,,Nem csatlakoztam én semmilyen csoporthoz. Jézusé vagyok!"
Még dühösebb lett és azt mondta, hogy szörnyûségek fognak velem történni, ha folytatom a kereszténységet.
Isten a napokban renegeteg mindenre megtanított engem fõleg arra, hogy bocsássak meg édesanyámnak.
(Szerkesztõ megjegyzése:Isten azt akarja, hogy mindenki megbocsásson az ellenségének és imádkozzon érte. Ez segít zárva tartani a lelki ajtókat, hogy a Sátán ne tudjon minket zaklatni.)
Szoktam vásárolni édesanyámnak ajándékokat, amiket leteszek az ajtaja elé és üzenetet hagyok neki, miszerint megbocsátok és Jézus õt is szereti. Ez segített nekem a múlt sebeit begyógyítani és lelki erõt adni.
Csatlakoztam az egyházhoz, de problémák sokaságát vettem magamon észre, mivel nem jól dolgoztam fel a múltat. A lelkészek sokat segítettek nekem és támogattak imáikkal, tanácsaikkal. Nem voltam gyerek és azt akartam, hgy érettebb gondolkodással rendelkezzek. Gondolkoztam azon, hogy van e rajtam kívül olyan okkultista még, aki próbált ebbõl menekülni és ha igen, akkor hogyan érte el?
Az interneten kezdtem el errõl keresni, de nem találtam semmit sem. Néztem sátáni weboldalakat. Az jutott eszembe, hogy a sátánisták vajon boldogok-e és elégedettek? Ahogy mentem a weboldalakon tovább észrevettem, hogy nem és újabb csapdába fogok kerülni megint. Ahogy olvastam a sátáni weboldalakat, elkezdtem kételkedni Jézus létezésében. Kezdtem Jézus szeretetétõl eltávolodni.
(Szerkesztõ megjegyzése: Jézus soha nem hagy el minket. Sátán hazugságaival elhiteti velünk, hogy Jézus nem létezik.)
Próbáltam megtalálni az interneten, de csak a tûzzel játszottam. A dolgok sokkal rosszabbak lettek, mivel az elmém és akaratom csapdába ejtett. Olyan gondolatok gyötörtek, mint: nincs kegyelem.
Éreztem, hogy a Sátán minden tõle telhetõt megtett annak érdekében, hogy végezzen velem. Néztem tovább keresztény weboldalakat, hogy választ kaphassak, de ott sem találtam. Végül találtam egy embert, akinek írtam e-mailt és visszaírt. Õ volt az, aki megértett engem. Válaszai pontosak és lényegre törõek voltak nekem. Szentírást is idézett és olyan volt nekem, mint a vezetõ fény az alagút mélyén. A szavai megnyugtattak. Erõt adtak.
Mikor a Gonosz újra támadott, mindig azt mondogattam: ,,Uram, ez nam ez én harcom, hanem a tiéd! Mert én a tiéd vagyok, ki nagy árat fizetett értem"
Ekkor kezdtem Bibliát olvasni. Meg kellett tanulnom az Úr szerint eljárni, s a Biblia szerint élni. Megtapasztaltam Isten szeretetét és kegyelmét.
Ahányszor csak visszagondolok múltamra látom, hogy az tele van gyengeséggel.

Édesanyám is megtért:
Egy kis idõvel késõbb meglátogattam az édesanyámat, aki meglepõdött rajta. Meglepõen ahelyett, hogy akkor mérges volt rám, most segítséget kért tõlem. Nyilvánvalóan az imának elkezdett lenni egy erõs hatása! Lefordítottam az anyagot, amit a férfi küldött nekem és édesanyám is úgy döntött, hogy csatlakozik a keresztény egyházhoz. Mikor elmentünk a keresztény egyházhoz õ maga döntött arról, hogy menjünk el egy keresztény találkozóra. Ekkor örömömben sírtam. Imádtuk az egyetlen Istent, ki szeret minket és nem fordul ellenünk.
Van két mester: Az egyik szeretet, ami azt szeretné ha szolgálnád. Neki megmutatkozik hatalma az igazsággal együtt és soha nem hagy el. A neve Jézus!
A másik mester elcsábít téged a tudás és hatalom felé. Te lazán felveszed és rabszolgává válsz, hatalmába kerít. Ha elesel ott fog hagyni üresen, és büszkeséggel fog lépni rajtad, meg fog ölni téged. A neve:Sátán."