Külön téma:Két álnok nő kísértete

+18!
Az oldal tartalmát gyerekek figyelmébe nem ajánlom.
Az itt leírtak, mint Külön téma, érdekességként szolgálnak, mint érdekesség a történelem

nem kiemelkedõ alakjainak visszajáró szellemeirõl.

Külön téma: Álnok nõk a történelemben. Két álnok nõ kísértete (javított verzió)

Egy kis érdekesség, bár nem szívesen foglalkoztam a témával, de úgy véltem, legyen egy kis egyéb is. A történelem talán két elvetemültebb embere (õk a legismertebbek) Messalina és modernebb korban Irma Grese. Közös vonások is vannak bennük, fõként erkölcstelenség tekintetében. Nem csoda, hogy Messalina emlékét igyekeztek minél mélyebbre hatóan eltörölni, így áll kevés információ rendelkezésre.
Ezeknél a nõknél is elõfordul kísértet jelenség. Az már más kérdés, mi az oka a jelenségeknek. Általában, a rossz emberek kísértete rosszindulatú az energiák miatt, többnyire õk bántók. Ahogyan korábban már írtam ilyen esetekrõl, voltaképpen, itt sem lehet másról szó. Azonban, hogy miért járnak vissza ilyen emberek szellemei, milyen okból, nagy kérdés. Bár szerintem egyrészt a nyughatatlanság, másrészt pedig ártó jelleg, mint már említettem ilyen eseteket.

Messalina szelleme

A katakombák, a római föld alatti temetkezési helyek nem mindig voltak temetõk. A keresztények számára például búvóhelyként szolgáltak. Ami pedig a római Colosseum-ot illeti, voltak látogatók, akik morgásokat, sikolyokat hallottak. Sokan fantomalakokat véltek felfedezni. A császárok néha rosszul választottak nõt. Így volt ez Messalina esetében is. Claudius császár fiatal felesége volt, aki hírhedt volt bûnös vágyairól, kicsapongó, erkölcstelen életérõl. Édesanyjával nem ápolta kapcsolatot, csupán halálakor volt karjai közt.
Messalina szellemérõl azt mondják, hogy szeretõ keresése miatt sétálgat a Koppia hegyen, néhányan úgy vélik, õ az, aki Piazza Navona felé járkál és a jóképû fiatal fiúk úgy érzik, mintha valaki ruhájukhoz érne. Nincs információ arról, hogy bárki is lencsevégre kapta volna az állítólagos kísértetet.

Messalina-ról (élete, kísértete)

Messalina ellenõrzése Claudius idejében akkor vált nyilvánvalóvá, mikor visszahívatta (a császár unokahúga) számûzetésbõl Julia-t, Portiából. Visszatérése után Rómába Claudius visszaadta pénzét, ingatlanjait. A nõ a császárra bízta magát. Voltak vélemények, mely szerint Messalina nagyon félt attól, hogy a testvérek a trónt akarják megszerezni (Julia és testvére férjeikkel). Így házasságtöréssel vádolta be Julia-t és rávette Claudius-t, hogy számûzze õt. Julia végül újabb számûzetésben halt meg éhezés miatt. Férjét, Marcus Vinicius-t szintén házasságtöréssel vádolták meg. Messalina hibái fõként hûtlenségébõl adódtak. Ennek legjobb példája, a saját mostohaapja volt. Messalina anyja a férj halála után feleségül ment Spanyolország kormányzójához, Silanus-hoz. Próbált köezeledni a férfihoz, de a mostohaapa elutasította Messalina közeledését, így bevádolta õt is. Meggyõzte barátját C.-t, hogy látomása van arról, hogy Silanus a császárt bántja. Claudius, aki erõsen hitt az efféle jelekben, kivégeztette a férfit. Természetesen a nõ vágyai nem csupán szenvedélyét képezték, hanem a szerzeményeket (tárgyak) is célozták. Ennek példája volt, amikor Lucullus gyönyörû kertjére vetette tekintetét. A kert Valerius A. tulajdonában volt és, mint korábban, õt is összeesküvéssel vádolta meg. Szintén halállal lakolt és a kert Messalina tulajdonát képezhette.
Bukása akkor következett be, mikor találkozott Gaius S.-el, aki engedett a nõ csábításának. Addigra már, akik tudtak házasságtöréseirõl, Claudius-t kinevették. Akadtak esetek, mikor egész napot töltött a nõ férfiakkal. A történészeknek komoly fejtörést okozott, hogy Claudius tudta-e egyáltalán ezeket, vagy tudta és egyszerûen figyelmen kívül hagyta õket?! Messalina végsõ terve az volt, hogy Claudius-t megbuktatja. Ezt úgy képzelte el, hogy nyilvánosság elõtt megházasodik Gaius-sal. Narcissus informálta végül Claudius-t arról, mire készül Messalina, aki akkorra már felismerte, hogy nagyon messzire ment tetteiben.
Claudius elítélte Messalina-t, aki azonban öngyilkos lett. Anyjával nem ápolta a kapcsolatot, de a nõ halálának pillanatában anyja mégis ott volt vele.
Férje azt mondta róla: ,,Ha halálát minden szerelmes elülteti, Róma fele sírni fog."
Ebbe a rövid, tömör, de lényegretörõ mondatba voltaképpen összefoglalta felesége addig folytatott erkölcstelen életét.

Irma Grese szelleme (Javított verzió)

Akárcsak Messalina, Irma Grese is hírhedt nõ volt. Sokak állítása szerint nagyon szép. A képeket tekintve, melyeket megnéztem róla, akadtak, melyeken tényleg szépen nézett ki, de más képeken megmutatkozott az ellenkezõje is. Voltaképpen akadtak szebb nõk is nála bõven. Nagyon sok helyen olvastam kísértetérõl, úgy vélekedtem, hogy eltérve az eredetitõl, hogy Messalina-t említem csak, õt is megemlíteném.

Irma Grese-rõl (élete, kísértete)

,,Õ volt az egyik legszebb nõ, akit valaha láttam. A teste minden vonalban tökéletes volt, az arca tiszta és angyali volt, meleg kék szeme, legártatlanabb szem, amit el lehet képzelni. És mégis Irma Grese volt a legszegényebb, legkegyetlenebb, képzeletbeli perverz, akivel valaha is találkoztam." (G. P.)

Grese második nagy rangú SS – Aufseherin volt. 1943-ban, 20 éves korában került táborba, mint felügyelõnõ. Számtalan szadista cselekedetet követett el, látogatta Ravensbrück, Auschwitz, Bergen-Belsen nõi táborait, hogy visszaéléseke áldozatokat keressen. A háború végén elfogták, letartóztatták. Halála után is fennáll a kérdés: Hogyan érhet el egy nõ ilyen szörnyû hírnevet, hogy ilyen szörnyû bûncselekményeket kövessen el?
1923.10.07-én született Wrechen-ben É-Németország Mecklengburg régiójában. Wrechen 50 mérföldre van Berlintõl északra és a Balti-tenger déli részén. A hírhedt nõi koncentrációs tábor nem messze van Wrechen-tõl. Apja Alfred Anton Albert Grese volt, anyja Bertha Welhelmine Winter-Grese. Édesanyja 1932-ben öngyilkosságot követett el, amikor Grese 9 éves volt. Állítólag az uralkodói szellemû férje miatt kialakult családi problémák miatt. Öt gyermeke volt. Helene volt a legkisebb huga, a másik három ismeretlen. Alfred Grese konzervativ gazdálkodó, fanatikus katolikus volt, a verés nem volt szokatlan a családban. Ellenszenvvével megtiltotta lányainak, hogy bekapcsolódjanak bármilyen pártba (Német Lányok Ligája – Bund Deutscher Madel; bármely más szervezet).
Irma és Helen önként csatlakoztak mégis a B.D.M.-hez. Apjuk gyûlölte, amit tesznek és Irmát elvetette. Különösen akkor, mikor bûnös cselekményei, háborús cselekményei nyilvánosságra kerültek.

Képen: Irma Grese gyerekkorában

1938-ban 14 évesen elhagyta az általános iskolát és hat hónapon keresztül farmerként dogozott. Ezután kiskereskedelmi értékesítõi ügyintézõként dolgozott. Nem ismert, miért hagyta el az otthonát, de valószínûleg apja iránti ellenszenve és kialakult körülmények miatt. Néhány pszichológus úgy vélte, Irma elnyomta belsõ dühét, és hatalmas nõi õrként szerepelt a háborúban. 1939-ben úgy döntött, hogy a kórházi ápolást tanulmányozza Hohenlychen-ben, Wrechen-tõl 20km-re fekvõ SS-helyreállító kórházban.
Visszatért Ravensbrück-be és csatlakozott az SS-hez,mint SS Aufseherin (nõvérek a koncentrációs táborokban, rendõrségi felügyeleti szolgálatok, fogvatartási ügyek) parancsnoka. Egy hirdetés ebben az idõben aktivan kereste az Aufseherinnent teljes munkaidõs foglalkoztatással, helyiség, forum, ruházat, beleértve az egyenruha ígéretét is. A szervezet tagjait sohasem tekintették teljes jogú tagoknak, csakis Waffen SS-nek. A holokauszt idején 2500 nõ volt Aufseherinnen. Minden dolgozónak vizsgát kellett tennie és bizonytania, hogy büntetlen elõéletûek. Grese atípusú példa volt. A legtöbben nem voltak annyira brutálisok. Az SS Aufseherinnen, a férfi SS tisztek, és a felsorolt férfiak többnyire olyan emberek voltak, akik gyilkosságokat követtek el, de nem voltak szadisták. 19 éves korára apja megkérdõjelezte munkáját és véglegesen elküldte, meg is verte. Amikor a brit ügyész (T.M. Backhouse) megkérdõjelezte errõl az eseményrõl, sírni kezdett a bíróságon. A bántalmazás ellenére Irmát nyilvánvalóan mélyen érintette apjától való elkülönülés, és a késõbbi elítélés arról, hogy ki és ki lett. Egy újabb haragot, ellenségeskedést keltett ez benne, a probléma soha nem oldódott meg köztük. Utálta apját és gyûlölte, hogy felnõtt.
Irma Grese-t a nõi táborba rendelték és több, mint 30.000 nõ tartozott hozzá. Sokan úgy látták, csizmát viselt, pisztolyt és ostort hordott magánál. Elnevezései: ,,gyönyörû vadállat", ez mellett: ,,szõke angyal"; ,,pokol angyala".
Természetes szõke haja és kék szeme volt, szabott egyenruhát viselt. Szerette a ritka és drága parfümöket, melyeket viselt, hogy megrémítse a parancsnoksága alatt élõ fizikailag és lelkileg is leépülõ foglyokat. Akik otthonról, ételrõl, finom ruhákról álmodtak.
Grese is foglalkozott kutyákkal alkalmazása idején. J. S. azt mondta, igyekeztek kerülni kígyói tekintetét, hogy ne vonzzák a figyelmét magukra.

1945.április 17-én letartóztatták. 45 vádlottat az angol jog szerint próbáltak meg öttisztes katonai bíróság elõtt bíró ügyvédjével végrehajtani, aki jogi tanácsadó volt. T.M. ezredes. A próbát 1945.szeptember 17-én nyitották meg Lünebergben és 54 napig tartott. Mindegyik alperes papírlapot adott ki a tárgyalás során viselni kívánt számmal. Irma Grese a 9-es volt. A tárgyalás során a legnagyobb figyelem szépségére és szörnyû bûncselekményeire irányult. Mindig fésût hordott magánál, a tárgyalások közti szünetekben igazgatta a haját, még mindig H. kedvére téve, aki akkor már nem élt. Megtartotta nyugodt, megtorló hozzáállását a tárgyalás során. Grese-t érzelmeileg semmi nem befolyásolta. Folyamatosan ránézett vádlóira, az õt õrzõ brit katonák pedig õt :,,Jutjaw"-nak nevezték el.
Ekkor Albert P. Nagy Britannia hóhérja volt. 1945-ben Bergen-Belsen tábor felszabadítása után küldték a Hamelin börtönbe, hogy kivégezze a halálraítélteket, közöttük Grese-t is. Eredetileg Ronald C.-re hárult a feladat, hogy végrehajtsa a feladatot, amire képtelen volt és egy nappal a kivégzés elõtt öngyilkosságot követett el. 1945.december 13-án a Hamelyn börtönben akasztották fel. Utolsó kérése egy mondat volt, ami úgy hangzott: ,,Schnell!", tehát konkrétan azt jelentette:,,Gyorsan!". Ennek ellenére lassú halált halt, amit az okozott, hogy a kivégzés elõtti percekben meghátrált, beszámolók szerint fel is kellett pofozni.
Idõ elõtt, 22 évesen halt meg, elvileg õ volt akkor a legfiatalabb közülük. A kivégzést követõen Hamelin börtön udvarán temették el, majd 1945-ben az Am Wehl temetõbe helyezték át.

Sok beszámoló szerint szép volt és arról álmodott, hogy a háború után színésznõ válik majd belõle. 1945-re tettei révén nagyon sok helyen, nem csak Németországban ismerték nevét. Talán nem is meglepõ, hogy egy szellemhistória kezdett keringeni róla, aminek helyeként nem a kivégzés, vagy temetõ területét tartották számon, hanem a III-as számú Krematóriumot. A kísértet történet alapját nem csak a széles körben elterjedt, személyérõl ismert és alkotott dolgok képezték, hanem azok a fenyegetések is, amit kivégzése elõtt tett meg, miszerint lelke visszajár majd.
1948-ban Harak Visen éjjeliõr azt állította, hogy a III. számú Krematoriumban Irma Grese kísértetét látta, amit végül lencsevégre is kaptak. Ez mellett két másik éjjeliõr is állította, hogy furcsa dolgokat tapasztalt. 1992 végén Heim L. kutató és négy munkatársa bement a hármas számú krematóriumba, hogy kivizsgálja az ügyet, azonban távoztak onnan. Az épületet azt követõen lerombolták, hogy ne terjedjen tovább a hír Grese-rõl, azonban addigra már sok helyen ismerték történetét.

A fotón, amit készítettek, egy nõi alakot lehetett felfedezni, a kétségbevonások pedig, miszerint voltaképpen nem is a fiatal nõ szelleme van a képen, itt kezdõdtek. A kételkedések okát elsõsorban is, maga a nõi alak keltette, ami a fotón kirajzolódik. Azt állították, hogy nem is Irma Grese látható rajta, mivel õ mindig nehéz csizmát/bakancsot viselt, öltözék megjelenése pedig inkább férfias volt, mint nõies. A kép trükkösnek tûnt.

Másodszor, a ,,Stirb nocht" német szavak fordítása ,,Ne halj meg." Ez az a dal, amit a kivégzés elõtti estén Grese a cellájában énekelt, és, amit úgy adtak vissza helytelenül, mint ,,kicsi énekes"/,,kis énekesnõ", ennek következtében pedig voltak vélekedések, miszerint a történet a hiba miatt akár több helyen is pontatlan lehet. Ez szintén befolyásolta Irma Grese legendáját, ráadásul Pierrepoint beszámolójáról utólag úgy vélekedtek, több helyen pontatlan.

Mialatt képeket tekintettem meg Irma Grese-rõl, rábukkantam egy érdekes levélre, amelyet maga írt testvére, Helen számára halála elõtt. A levélbõl kiderül, hogy nagy reményeket fûzött életben maradásához, tehát remélte, hogy nem hal meg, ugyanakkor arról is szó esik benne, ha elkerülhetetlen lesz számára az ítélet, elfogadja. Ha pedig ezt vesszük alapul, akkor feltételezhetõ, hogy a dalnak, amit cellájában énekelt, annak fordítását ténylegesen helytelenül adták vissza, és az valóban helyesen lefordítva úgy hangzik: ,,Ne halj meg".

A levél maga a következõ: (a levelet idézem)

Irma Grese levele 1945. November 29-én Helen Grese-nek.

,,Kedves kishúgom!"

,,Boldoggá tettél nagyon a jó hírekkel otthonról. Egészen más ember vagyok. Most keresztezzük az ujjainkat, hogy életben tudhassak maradni. Nem hagyom, hogy bátorságom elsüllyedjen, és remélem, hogy egy kis változás fog elõtérbe kerülni. Leni! Igaz az, hogy az én Anneli-m valami jót hagyott számomra? Ez volt az egyetlen kívánságom, hogy valami olyat szerezzek, hogy ne akasszanak fel úgy, mint egy boszorkányt! Most egészen nyugodt vagyok, mostanra tudom, hogy el tudom kerülni a halál borzalmas módját könnyedén véget vetve önmagamnak. Leni, kérlek küldd legjobb kívánságaimat Anneli-nek, sok köszönetet sporteseményeiért, amely mintha igény szerint jött volna hozzám! Ha már nem lehetnék olyan helyzetben, hogy köszönetet mondjak Annelies-nek, meg kell õrizned, õ az én megmentõm! (Ugye tudod, mire gondolok.) Képzeld el Leni! Anneli annyira szeret, saját életét teszi kockára, csak, hogy megszabadítson engem a halál félelmétõl. Nem találok köszönetre szavakat, ez a legnagyobb boldogság, mely életem utolsó napjaiban megadatott számomra! Ez boldogság: sport esemény az én drága Annelim-tõl!

Ne legyen rossz gondolatod, egy kicsit még reménykedem!! Ha így kell lennie, és én megteszem, ne legyél szomorú, meghalok hazámért! Büszkének kell lenned, ahogyan én! Még mindig reménykedem, nem hagyok önmagamtól elrabolt reményt. Ha más gondolataim vannak, fogok írni Anneli-nek is, habár õ megérdemli.

Csókok
Irmkins-tõl

Üdvözlet Anneli-nek"

Megjegyzés: A levélben említett ,,Anneli" valószínûleg Anneliese Kohlmann volt, aki Irma Grese-el folytatott levelezést Helen Grese személyén keresztül. A levél alapján valószínûleg szerzett neki valamit, amivel könnyen véget vethet életének. Nem derül ki, mi az.

Képen: balra: Irma Grese, jobbra: testvére: Helen Grese

A kép megcáfolása közé tartozó okokat figyelembe véve újra megemlíteném, hogy kivégzése elõtt meghátrált, aminek következtében fel kellett pofozni, ráadásul jelen voltak fenyegetései is. A kísértetjelenségek okára ez alapot adhatott.
A cáfolások ellenére, akadtak olyan emberek, akik bátorkodtak rákérdezni Grese legendájára, és a válasz, amit kaptak nem arról tesz tanúságot, hogy a kísértet létezése hamis lenne. Az egyik beszámolót idézem:
,,Amikor Auschwitz-ba látogattam egy idegenvezetõtõl megkérdeztem a kísértet históriát. Azt mondta, nem szabad beszélni róla, de megerõsítette, hogy a Krema 3 épületet lezárták és évek óta sem engedtek be az épületbe." (Ismeretlen)

Figyelem!!! Az itt feltüntetett cikk saját munkám (kutatás, keresés) eredménye! Az elmúlt idõben felfigyeltem arra, hogy akadt olyan oldal, ahol a korábbi (még nem javított verzió) cikkem teljes terjedelmében ugyanúgy volt feltüntetve, mint akkor itt. Jelenleg, újbóli információk alapján javításra, bõvítésre került, most már ebben a formázásban lesz itt megtalálható.

Ágoston Marianna

WebGeneral Portálmotorral

Menü

Oszd meg!

Belépés

Külön téma:Két álnok nő kísértete