Menü

Oszd meg!

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez

Belépés

E-mail cím:
Jelszó:

Tanúságtételek: Azt hittem Isten soha nem tud szeretni egy elítélt gyilkost, tévedtem

 

 

Tanúságtételek: ,,Azt hittem, Isten soha nem tud szeretni egy elítélt gyilkost. Tévedtem."

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 











A történetet idézem:
,,Az 1960-as években nõttem fel Los Angeles környékén. Két felnõtt és öt gyerek küzdöttünk életterért egy apró, bérelt, két hálószobás lakásban. Apám napközben futószalagnál dolgozott, anyám éjjel pincérnõként. Az Egyház, vallás és Biblia ismeretlen volt a családunkban. Anyám tüzes kedélyû volt és bármilyen eszközzel, de megveregetett mindenkit. Úgy éreztem, õ törõdik velem a legkevésbé. Azt hiszem, ez az érzés volt vezetõ az önbecsülés elvesztésében. Egy nap, amikor kilencig dolgozott. elszaladt egy szakácsnõvel munka után, ezt követõen életét vesztette egy autóbalesetben. Az apa, aki addig soha nem ivott többet egy társasági italnál, gyorsan megvigasztalódott az alkoholban. Elszigetelve és gyûlölve éreztem magam egy anyától, aki elhagyott, egy apától, aki bántott és testvérektõl, akik közömbösnek tûntek. Tíz évesen megszöktem otthonról. Három évig éltem ördögi körforgás alatt: megszöktem a nevelõotthonokból, majd felkaptak, mint egy kóborkutyát és a fiatalok nevelõcsarnokába vittek. Összességében nyolc nevelõotthonban voltam. Nem maradhattam ott azokkal, akik kedveltek, mert túlságosan kötõdhettem volna hozzájuk.
Amíg a fiatalkorúak otthonában voltam, a lányoktól tanultam dolgokról: a drogokról: ,,Remek módja annak, hogy elfelejtsd problémáidat." - mondták. A drogok veszélyeirõl keveset tudtak, és könnyen beszerezhetõ is volt. A Seconal drogot szedtem, amit általában ,,Reds"-nek neveztek, rossz énképem eltûnt, és egyike voltam a bandának, befogadtak. 13 évesen találkoztam Sammy Perillo-val, aki akkor 19 éves volt. Gyorsan átléptük a mexikói határt és megszöktünk, majd gyorsan összeházasodtunk, hogy közelebb kerüljek Sammy-hez és a kiválasztott kábitószerekhez. Sammy-vel volt egy gyönyörû kislányunk, aki csecsemõkorában halt meg. Miután börtönbe került, ikreket szült, de csak egy maradt életben. Sammy-t soha többé nem láttam. A fiam segítése, támogatása miatt egy sztriptízben táncoltam. Mivel pénzre volt szükségem (a függõség nem kis pénz), összefogtam egy Mike Briddle nevû fickóval, hogy kiraboljam egy gyakori vásárlóját. Mike-kal és feleségével Kaliforniából menekültünk a texasi Houston-ba, ahol felvett minket egy idegen, akinek segítségre volt szüksége. Mike észrevette, hogy volt nála egy tekercs pénz. Megöltük és onnan Colorado-ba mentünk. Triónk egy lepusztult denveri szállodában szállt meg, ahol már nem bírtam tovább az érzelmi felfordulást. Beismerõ vallomást tettem a rendõrségen és kiadtak Texas-nak, ahol vádat emeltek ellenem gyilkosság vádjával. Gyors tárgyalás következett, majd halálos ítélet, injekcióval történõ halál. Amíg Houstonban várakoztam, hogy átszállítsanak a nõi börtönbe meghalni, egy nõi börtönõr érkezett hozzám. Krisztusról és a bûnbocsánathoz vezetõ útról beszélt. Fogékony voltam, és alig vártam, hogy többet hallhassak. Huszonnégy éven keresztül egy hánykolódó száraz koszdarab voltam, de Isten beleöntött az élet vízébe és formálni kezdett céljaira. Sok hívõ drámai módon találkozik Jézussal és megtér, mint Saul a damaszkuszi úton. Mások számára, például nekem, az üdvösség hosszabb folyamatba telik. Amikor elõször elfogadtam Jézust, változást éreztem, de nem gondoltam, hogy ez a változás valódi lenne. Hogyan bocsáthatná meg Isten valaha is azt a szörnyû bûnt, amit elkövettem? Az eszem azt mondta, nem lehet így. Gyötrõdtem. Miután átvittek a texasi Hountsville börtönbe, a nõ még mindig meglátogatott. Hozott nekem Bibliát: ,,Meg kell bocsátanod magadnak, másként Isten irgalmának és kegyelmének megtagadását cselekszed." De határozottan ragaszkodott ahhoz is, hogy a Szentlélek ajándékainak segítségével erõsítsem magam az üdvösségre, ami nem sikerült, így ismét levertnek és gyûlöltnek éreztem magam. Csak miután egy Karla Faye Tucker nevû nõ érkezett a halálsorra, egyre jobban bíztam a megváltásban. Megpróbáltam õt Krisztushoz vezetni, de Isten úgy akarta, más forrásból származzon: a Teen Challenge átal elõadott  börtönbáb elõadásból, valamint Bibliából. Krisztus iránti elkötelezettsége kivégzése elõtt az egész világon visszhangzott. Az õ csodálatos megtérése volt az a lelki cement, amire nekem szükségem volt. Akkor jöttem rá: Isten bárkinek meg tud bocsátani Krisztusban, bármilyen is a vétke. A Krisztus nélküli börtön valósznûleg olyan közel van a pokolhoz, amennyire csak lehet. Szerencsére a texasi börtönrendszer lehetõvé teszi az egyházi, bibiliatanulmányozási csoportok, sõt a Karla Faye emlékére megalapított hiatalapú kollégiumot is. Ezek a találkozók mindenki számára nyitottak. 2000-ben örvendetes hírt kaptam: halálbüntetésem életfogytiglanra csökkentették. És, amikor a feltételes szabadlábra helyezésért imádkozom, hálát adok azért, Isten irányította üdvösségemhez vezetõ utam, gyenge pillanataimban is. Bármennyire is hálás vagyok, hogy megúsztam a halálsort, hálás vagyok az örök élet ígéretéért is."