Menü

Oszd meg!

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez

Belépés

E-mail cím:
Jelszó:

Mária-csodák:Megmagyarázhatatlan igazság, vagy valami ok a háttérben?

 

Mária-csodák: Megmagyarázhatatlan igazság, vagy valami ok a háttérben? A Teremtõ gondoskodó keze, vagy mégsem?

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 




Az
ok, akik azt vallják: ,,Csak azt hiszem el, amit látok" elmondhatják, hogy  nagyon nagy szerencsének örvendhetnek, ha pont jókor voltak jó helyen és netán valaki, aki súlyosan beteg volt, vagy súlyos baj gyötörte, a szemük láttára gyógyult meg!
Szûz Mária már számtalan helyen tett csodát, sok esetben segített az embereken. Egyszerûen lehet -e valamire, amire nincs magyarázat azt mondani, hogy nem igaz? Ha valamire nincs magyarázat, de létezik, arra sokan felfigyelnek.
Összegyûjtöttem néhány érdekességet a Mária-csodákkal kapcsolatban, valamint azzal is, akik kételkednek ezekben. Mi okból tennék ezt?
Nagyon sokan úgy vélekednek, hogy a hit gyengesége okozza; mások a sorsot okolják; míg szintén mások jeleket vélnek felfedezni és megpróbáltatásokat abban, ha valakivel nem történik csoda.
Elképzelhetõ a hit gyengesége. Azonban, ha egy gyenge, vagy egyáltalán olyan embernél történik valamiféle megmagyarázhatatlan jó dolog, aki tételezzem fel, nem hisz semmiben, hol van a hit gyengesége, ami által állítólag nem történik csoda? Ezt általában azzal okolják, hogy ezzel a Teremtõ jelet akar mutatni az embereknek, fõleg azoknak, akik nem hisznek, hogy térjenek meg. Ám, de mi törénik akkor, ha valaki utána nagy erõfeszítéssel kezd imádkozni és semmi nem történik? Adja fel?
Kicsit elgondolkodtató. Én úgy vélekedem, hogy nem. Ha más nem, lelkiekben, idõvel testiben, de valahol történik változás. A lényeg az, hogy felismerjük, hogy mindaz jó, vagy sem! Elvégre is, nem véletlen van benne számos imában ,,...azt, ami üdvösségemre válik..."

 

 




1. Mária és Jézus jelenések Indiában?

Az indiai és katolikus iskolák is azt állítják, hogy Jézus és Mária jelenést láttak, amelyet jázmin virág illat kísért.
A jelenések a Szent Ambrose templomban, valamint az Edavanakkadban-i általános iskolában történtek.
A jelenések kezdete (2017?) szeptember 28-a, amikor ugyanis egy Krisnaveda nevû lány fülproblémával küzdött. Az egyházhoz ment, hogy imádkozzanak érte. Ott szentelt vizet hintettek a fülére. Azt állította a diákoknak, hogy a szentelt víz után jobban érezte magát, azonnal segített neki.
Mikor a diákok az iskolát elhagyták, a gyülekezetbe mentek imádkozni. Azonban látták egy látomásban azt, mikor Krisztust megostorozták. A templomban mindnyájan hálát adtak Istennek. Az egyetlen katolikus lány közülük pedig önként jelentkezett arra, hogy egy rózsafüzér elmondását vezesse, amit közösen imádkoztak. Késõbb egy diáklány lett figyelmes arra, hogy Mária az oltárnál áll és jázmin virág illatát érezte. A jelenés azt mondta a gyerekeknek, hogy kerüljenek egymáshoz közel.
A felnõttek kezdetben nem tapasztaltak semmit és virág illatot sem éreztek. Késõbb, Októberben egy nagy tömeg gyûlt össze imádkozni. Ez volt az a pillanat, amikor mindenki érezte a furcsa jázmin virág illatot. Sokan a jelenlevõk közül, úgy vélekedtek, hogy megkapták bûneik bocsánatára az ajándékot. Ezt érezték belül.



 

 



2. A Csodás Érem körüli megmagyarázhatatlan dolgok:

,,Mindenki, aki viseli õket, nagy kegyelmet kap!" - Említette a Szûzanya 1830-ban. Mária az 1800-as években Catherine Labouré-nak mutatta meg, mi legyen rajta a medálon. Catherine egy ovális keretet látott. Mária gyûrûket viselt, amin drágakövek voltak. A keret szélén, melyet látott, szavak voltak: ,,Bûn nélkül fogantatott Szûz Mária, könyörögj érettünk, kik hozzád menekülünk."
A keret, melyet látott, megfordult és 12 csillagot látott benne, valamint M betût. és a kereszt kombinációja rajzolódott ki. Alatta két szív.
A Csodás Érmet elismerték.
De valóban tett valamit ez az érem?
A New Orleans beli Jótékonyság Lányai kórházban egy apáca megpróbált egy protestánsnak a hitrõl beszélni. Azonban elutasította õt. Egy nap azonban Csodás Érmet mutatott neki, elmesélte neki annak eredetét. Elsõnek úgy tûnt, hogy nagy figyelemmel hallgatta végig a történetet, de csak látszat volt. Mikor az apáca neki akarta adni, eldobta és azt mondta: ,,Vedd vissza, ez a Szûz csak egy hétköznapi nõ volt." Az apáca azonban úgy döntött, hogy otthagyja neki. Az asztalra tette. A beteg nem nyúlt hozzá. Minden nap úgy volt elhelyezve az Érem, ahogyan hagyta. Azonban a beteg állapota egyre csak rosszabbodott. Egyik éjjel arra ébredt, hogy szörnyû kín gyötri. Az érem körül azonban csodás fényt látott. Magához vette az érmet és imádkozott. Nem sokkal késõbb megkértek egy papot, hogy keresztelje meg. A pap tudta, hogy hogyan viszonyul az egészhez, de mégis elment hozzá, megkeresztelte és megadta neki a szükséges szentségeket. A beteg ugyan nem épült fel, de az utolsókig dicsérte a kapott kegyelmekért Máriát.
New York-ban egy húszéves gyógyíthatatlan lánynak adott egy apáca egy Csodás érmet. A lány elsõnek nem akarta elvenni, nem hitt benne. Tudta, hogy súlyos beteg, az orvosok is feladták a kezelést, úgy vélekedett, hogy nem fogja viselni az érmet, nem is hisz Szûz Máriában. Az apáca azonban bíztatta, hogy viselje a nyakán az érmet. Néhány nap elteltével mégis úgy döntött, hogy viselni fogja az érmet és meg is keresztelkedik. Röviddel a történtek után megmagyarázhatatlan módon felépült és úgy is távozott a kórházból.

Varázseszköz lenne ez, vagy Szûzanya mûve?
Semmi esetre sem varázseszköz. Csupán annak áldása van rajta, aki kérte, hogy ez legyen az embereknek.


 

 

 



3.Botrány, vagy csoda Medjugorje?:

Minden helyen, ahol csodát tett, mást üzent Mária, de mindegyik üzenete összességében jelzi, hogy az emberek javát akarja. A jót.

Medjugorje-val kapcsolatban aligha olvasni rosszat. Azonban most egy tapasztalatot fogok leírni. Hogy hisz-e ennek a történetnek, vagy sem, azt mindenki magának dönti el. A történet, melyet leírok, valós.
A történetet idézem: Tapasztalat - Medjugorje
,,Katolikus családban nõttem fel. Tinédzser koromban vasárnaponként csak a mise miatt mentem el. A szüleim kényszerítettek, viszont a hét hátralevõ részében pogány voltam. 16 éves koromban egy nap anyám azt kérte tõlem, hogy olvassak el egy könyvet Medjugorje-ról. Vonakodva értettem egyet. Az a dolog, ami legyõzött engem, a titokzatos 10 titok volt, amelyek nagy része az emberiség gonosz cselekedeteinek megtorlását foglalta magába. Nagyon féltem ettõl. Az örök kárhozat gondolatai nagyon erõsek tudnak lenni. Olvastam egy másik könyvet is késõbb Medjugorje-ról, amely kevésbé volt ilyen félelmetes. Ennek hatására elkezdtem naponta imádkozni és rózsafüzért mondani. A nyári szünetben még a szentmisékre is elmentem gyakrabban. A barátaim ennek nem örültek.
Ez biztosan pozitív fejlemény volt az életemben, de a megtérésem vezetõje a félelem volt, nem a szeretet. Soha nem hibáztattam Medjugorje-t, sem Istent. Nem Isten hibája volt, hogy nem tudtam megbírkózni félelmeimmel. Ahogy fiatal felnõtté váltam, egyre gyakrabban mentem Medjugorje-ba. Rájöttem, mennyi munkája volt Istennek velem. Nagyon hálás vagyok Istennek és a Szûzanya megjelenésének. Az egyik tavasszal Rómába kellett mennem. Medjugorje nem nagy út Rómából, így megtettem minden elõkészületet, hogy ellátogassak oda. Anyukám is csatlakozott hozzám az utazás során. Három napot töltöttünk ott. Minden nap részt vettünk a szentmiséken, rózsafüzért mondtunk. Medjugorje pihentetõ idõ volt számunkra, de semmit nem tapasztaltunk ott. Mindazonáltal ez nem rázt meg a hitünket. A késõbbi évek során tudtam meg pár dolgot Medjugorje sötét oldalairól. Errõl szinte senki nem beszél. Megkerestem egy püspök jelentését, mely az 1900-as éveket érintette. Már a kezdetektõl fogva értette a jelenségek rossz eredetét. Kereste a hazugságokat, engedetlenségeket, hibákat. Elmondta a ,,Miasszonyunk" hibáit egy I. V. nevû pap miatt. A pap hibája miatt betiltották a fogadalmakat és felfüggesztették. A pap nem tartotta be ezeket, s továbbra is tartott misét, adott szentségeket, és az idejét szerelmének szánta (akkoriban apáca volt). A "Szûzanya" 13 alkalommal mondta azt egy látnoknak, hogy az a pap ártatlan. A pap végül az apácával elhagyta Medjugorje területét. Csak ezzel van egy kis probléma. Isten Anyja nem lehet elnézõ, sem probléma az alapvetõ tényeken! A látnok késõbb azt is elmondta, hogy a pap (I.V.) engedetlen lehet a parancsokkal szemben, s, továbbra is tarthat szentmisét. Én úgy vélem, a Szûzanya sohasem támogatna ilyesmit!
Ezen kívül végül felfedeztem más cikkeket is, melyek botrányokat tártak fel. Végül, ott voltak a vizsgálatok is, melyek leírták, s, mindegyik azt a következtetést vonta le, nincs olyan bizonyíték, mely alátámasztaná a hitelességet. Ezek a dolgok mélyen traumatikusok voltak számomra. Elkezdtem magamban kérdezni, hogy akkor most kiben bízhatok? Isten mindezek ellenére mindenhol jelen van. Hála Neki, a hitem nem rázta meg ez. Sok Medjugorje-ba ment ember a békét tapasztalta ott. Én hiszek, a következtetést pedig már levontam."

Mindennek ellenére még engem is megdöbbentett a történet. Azonban úgy vélem, hiba mindenhol van. Bár az valóban megrázó, hogy egy látnoknak olyasmiket mondjon Mária, mely egyáltalán nem vall a legmagasabb jóra. Én azonban felteszem a kérdést, hogy talán a látnok tévedett? Annyi biztos, hogy nagyon sok médium és látnok is óvba int akár szellemekkel, akár démonokkal, akár nagy jelenésekkel kapcsolatban a megtévesztésekre. Ezért is jöhet szóba az oda nem illõ szavakhoz rögtön a ,,Távozz tõlem...", vagy a próbatételes kérdés: ,,Testben jött el Jézus közénk?" Ha más nem, a rossz ezt tagadja.


Minden elbizonytalanodás ellenére, Medjugorje számos gyógyulásnak adott helyet. Akár szellemi, akár testi.
A 2010-es évben Lindy Christy lelt gyógyulásra. Egy ideig tolószékben volt, valamint sokáig csak mankóval tudott járni. Medjugorje-ba úgy ment, hogy alig tudott valamit a helyrõl, s tolószékben volt. Gyógyulása után azt mondta, hogy egyetlen küldetése, hogy bizonyságot tegyen mindenkinek a feltámadt Jézusról, s beszéljen a gyógyulásáról.
Mária-jelenések: Mirjana D. Szarajevóban született az 1900-as években és azt állította, hogy mintegy nyolcszázszor jelent meg neki a Szûzanya. Ivanka I. Medjugorje-ban született. Állítása szerint százszor jelent meg neki a Szûzanya.
Ami leginkább az akkori Joseph Ratzinger és XVI. Benedek számára kellemetlen volt, nem a Mária-jelenések. Inkább az egyházon belül kialakuló nagy viták. Késõbb, 1991-ben döntést hoztak és aláírták a Zarai nyilatkozatot, mely szerint Medjugorje-ban nem történt semmiféle csoda. Ez azonban nem zárult le ennyivel. Medjugorje egy kellemetlen utójátékot hozott, méghozzá a ,,Civitavecchiai csodát". Civitavecchia-ban sok hívõ olyan zászlókat lengetett, melyen a Medjugorje-i Szûzanya képe volt látható. Úgy vélték, hogy az ott történt dolgoknak mély jelentése van. A Gregori család kertjében a Medjugorje-ban vásárolt Szûzanya szobor azért könnyezett, mert nem ismerték el hivatalosan a jelenéseket. A felvétesek ellen, mely szerint a szoborban tartály, vagy pumpa volt elrejtve, az az érv szólt, hogy a vér tárolás közben megalvad, így nem lehetne pumpálni. A Szûzanya szobrának szemébõl kicseppenõ vér kétségrelenül emberi volt. A mintákban semmiféle véralvadásgátló anyagot nem tudtak kimutatni, sem ahhoz hasonlót.  Mellesleg itt is történtek csodák.

Összességében nem lehet kijelenteni, hogy csalás lenne a sok csoda. Sem a jelenés, sem a könnyezõ gipszszobor. Ha csalás lenne, mivel lehetne magyarázni azt, amire nincs magyarázat, például a gyógyulásokat? Persze, ettõl függetlenül a vélemények megoszlanak, s meg is fognak. Annyi biztos, hogy emberi ésszel Isten nem mérhetõ!

 

 

 




4.Lourdes, a nagy gyógyulások helye, a hely, aminek forrásvizérõl egy démonnak is alig van bátorsága beszélni:


Lourdes-i Szent Bernadette, egy szegény származású lánynak jelent meg a Szûzanya. Akinek voltaképpen alig akarták elhinni, amit látott. Talán származása miatt? Mégis, a mai napig az, aminek részese volt, az, amit képviselt bátran Mária által, egy kifogástalan csodahely lett. Mennek a betegek meggyógyulni. Az ágyban levõ betegeket nagy alkalmakkor segítik az emberek, hogy odaférhessenek egy kis vízhez, mely a Lourdes-i barlangnál található. S, nagyon sokan közülük gyógyultan térnek haza. Akár testi, akár lelki, de Mária számtalan csodás gyógyításokat tett már meg ott.
Hogy is történt ez? Mi az, amitõl annyira rettegnek még a démonok is?
Lourdes-i jelenés története:
,,Bernadette látomásai 1858-ban kezdõdtek.1858. február 11-én Bernadette észrevette, nincsen fa otthon. Fáért akart indulni, Toinette-vel a húgával és még Jeanne-val. Édesanyja azonban a heves köd miatt tiltakozott, mivel asztmával küzdött lánya. Bernadette azonban erõsködött, fõleg a zárt légkör miatt. Hárman indultak útnak és fát gyûjtöttek. Mivel Nicolau molnár észrevette õket a gyûjtögetésben, elzavarta õket. A visszaútat keresték, jobban mondva a csatornát, mely Gaveba ömlik vissza. Tõlük nem messze egy sziklás szirtfal emelkedett a magasba, amelyek a felfelé kapaszkodó lejtõn egy barlangot vettek körül. Jeanne és Toinette átkeltek a túlsó partra, Bernadette magára maradt és a két fiatal lányt teljesen lefoglalta a gyûjtögetés. Kereste az utat, hol kelhetne át. Ekkor érkezett el a barlang elé. Ahogyan õ mondta: ,,Alighogy lehúztam az egyik harsnyámat, zajt hallottam, mintha szélfuvalom támadt volna fel.”Egy pillantást vetett maga köré. A nyárfák nem mozdultak, viszont a vadrózsáé annál inkább (Rosa Canina), amely a barlang jobb oldali pereme fölött volt. Egy szelíd fény világította be az odút, és egy csodálatos, fiatal lány állt ott fehérbe öltözve. Két kezét hívó mozdulattal tárta szét, mely, mintha azt jelentené: ,,Jöjj közelebb.”Bernadettet valamilyen félelem nyûgözte le, de amint megállapította, nem az, hogy ,,el kell szaladni” Megfordítva, tehát semmit sem kívánt ott jobban, mint ott maradni. Mégis küszködött, nehogy álomképeknek adja át, szemét többször is megdörzsölte, s ahogy õ mondta: ,,A zsebembe nyúltam és kezembe vettem a rózsafüzérem. Keresztet akartam vetni... Nem bírtam kezem a homlokomhoz emelni. A látomás keresztet vetett. Ekkor én is megpróbáltam még egyszer. Abban a pillanatban, mikor keresztet vetettem a nagy meghatódás, melyet éreztem, eltûnt. Letérdeltem és a szép hölgy jelenlétében elmondtam az olvasót. A látomás is futtatta a szemeket a magáén, de az ajkait nem mozdította. Amikor befejeztem a rózsafüzért, intett, hogy menjek közelebb hozzá. Én azonban nem mertem. Erre hirtelen eltûnt.”
1858.február 19-én huszan és harmincan, majd 21-re már százan lettek a barlang elõtt. Február 21-én délután a templomajtó bal oldalán Callet fõrendõr állt. Csuklyájánál fogva megragadta a lányt és elvitte onnan. Ebben az idõben Lourdes-ban még a rendõrségnek nem volt hivatali helyisége, így lakásába vitte. Jacomet rendõrbiztos kezdte meg kihallgatását.

  • ,,Tehát Bernadette, te a Szent Szüzet láttad?”

  • Én nem mondom, hogy a Szent Szüzet láttam.

  • ,,Semmit sem láttál.”

  • ,,De igen, valamit láttam.”

  • ,,Valami fehéret.”

  • ,,Azt (Aqueró) olyan kisasszony alakút.”

A párbeszéd kettejük közt lourdes-i nyelvjárásban zajlott. Az Aqueró ,,Az” az a megfontoltság, melyet a lány nem ismer, de a tisztelete egy kimondhatatlan valóság elõtt, mely meghaladja õt.

  • ,,Azt mondod a Szent Szûz?”

  • ..Én nem mondom.”

  • ..Mégis ez az, amit mondanak a városban.”

A Le Lavendanban közölték, mely kiadása február18 óta lázban volt: ,,a lakosság érdeklõdését lázban tartja egy fiatal lány, aki-ezt a feltételezést támasztja alá minden – katalepsziában szenved. Nem kevesebbrõl van szó, mint arról, megjelent a Szent Szûz.”

  • ,,Végül is ez a leány fel volt öltözve?”

  • ,,Fehér ruha, kék övvel megkötve, fehér fátyollal fején...”

  • ,,Van lába?”

  • ,,A ruhája és rózsák eltakarják, kivéve az ujjait.”

  • ,,Milyen korú?”

  • ,,Fiatal.”

  • ,,Bizony igaz, te álmodtál.”

  • ,,Nem, én ébren voltam.”

  • ,,Azt hitted, hogy látsz.”

  • ,,Megdörzsöltem a szemem.”

  • ,,A fényvisszaverõdés okozta neked ezt.”

  • ,,De én Aquerót többször is látam.”

  • ,,És a többiek? Azoknak is van szemük.”

  • ,,Nem tudom, de biztos vagyok benne, láttam.”

  • ,,Bernadette, rossz dologba keveredtél. Nagyon szeretném az ügyet magunk közt rendezni, ha beismered, semmit sem láttál.”

  • ,,Uram, én láttam, nem mondhatok mást.”

  • ,,Ígérd meg legalább azt, hogy többet nem mégy a barlanghoz.”

  • ,,Uram, megígértem, visszamegyek oda.”

Jacomat ekkor felállt, hogy csendõrökért menjen. Ám ott volt Francois is. A rendõrbiztos a következõket intézte hozzá:

  • ,,Itt van, amit a végén sírva mondott nekem és felírtam egy papírra: ,,Papa és mama más állásponton vannak, tiltsa meg ön nekik, hogy arra kényszerítsenek, menjek a barlanghoz> én belefáradtam, nem akarok többé oda menni.”

Francois azonban egy árulkodó szót sem tudott olvasni belõle és félretolta a papírt.
1858.február 23-án a barlangnál nagy tömeg fogadja kb. 150 ember, majd február 24-én a jelenés kívánságára leborult és megcsókolta a földet. Egy új szó hagyta el ajkát : ,,bûnbánat”

Február 25-én felment egészen a barlang mélyébe addig a pontig, amíg a boltív alja a hordalék lejtõ síkjával találkozik és lehajol a földig. Kelletlenül nézte a a vízzel telített sáros talajat, zavart pillantást vetett az üreg felé, majd jobb kezével a talajba túrt, s ahogy Lourdes-ban mondják, egy kis ,,clot”-ot gödröcskét alakított ki. Az ottlévõk semmit nem értettek. Bolondnak tartották. Azoknak, akik kérdezgették, így magyarázta a dolgokat:

,,Aqueró azt mondta nekem: Menjen a forráshoz, igyon belõle és mosdjon meg benne. Mivel nem láttam vizet, elmentem a Gave-hoz. Õ azonban ujjával jelt adott, hogy menjek szikla alá. Egy kevés vizet találtam, mint az iszap, olyan keveset, hogy alig tudtam tenyerem öblébe meríteni. Háromszor eldobtam, annyira sáros volt. Negyedszerre tudtam.”

Még ugyenezen a napon délután a császári fõügyész látogatott el Bernadette-hez, s újabb kihallgatásba kezdtek az üggyel kapcsolatban. 

1858. március 02-án a jelenés kápolnának építését kérte a lánytól. Ugyanaznap Bernadette találkozott Peyramale fõtisztelendõvel. A plébános azonban mindenképpen a nevét szerette volna meg tudni a hölgynek: ,,Nos, ha kápolnát akar, mondja meg a nevét és tegye meg, hogy a barlangban a vadrózsa boruljon virágba és akkor mi építünk kápolnát, ami nem lesz egészen kicsike.”

1858. március 04-én elérkezett Bernadette számára a nagy nap. A becslések szerint ekkor 8000 és 20000 között váltakozott az emberek száma. A tömeg nyugodt volt és nem szûnt meg imádkozni a barlang elõtt. Bernadette is megérkezett unokanõvérével Jeanne Vérdére-vel. A második tized harmadik Üdvözlégyénél elragadtatásba esett. A rendõrbiztos és polgármester helyettese elõhúzta noteszét és jegyzetelni kezdett. Jacomet rendõrbiztos számba vette Bernadette minden mozdulatát. Amikor keresztet vetett, a tömeg ugyanazt tette. A boltozat alá lépett, arra a helyre, ahol a jelenés beszélni szokott. Ajkai mozogtak, de semmilyen hang nem szûrõdött ki közülük. A látomás hosszú volt. Sem csoda sem kinyilatkoztatás nem történt és a tömeg zavartan vonult vissza. Késõbb vonulás kezdõdött. Az emberek látni akarták a lányt, megölelni, hozzáérinteni rózsafüzéreiket, de õ tiltakozott.

Még aznap a plébánoshoz tért vissza, aki reménykedve várta õt …

  • ,,Megkérdeztem a nevét … Mosolygott. Kértem, hogy tegye meg, nyíljon ki a vadrózsa, csak mosolygott. De mindig a kápolnát akarja.”

  • ,,Neked van pénzed, hogy elõteremtsd a kápolnát?”

  • ,,Nincs, plébános úr!”

  • ,,Nekem ugyanúgy nincs. Mond meg a hölgynek, hogy adjon neked.”

Bernadette csalódott volt, hogy az utolsó napon nem kapta meg a választ.
A jelenésrõl visszajövet egy barégesi lányra lesz figyelmes, aki már megpróbált csatlakozni hozzá a barlang felé menet is. A neve Eugénie Troy. Ugyanolyan korú, mint Bernadette. Beteg, kötést visel a szemén és nem bírja a Napfényt. A tömeg utat engedett neki. Bernadette fogja kezét, majd tovább megy. Eugenie Troy felemelte kötését, hogy a látomásos lányt nézze. A nappali fény pedig, ami káprázást váltana ki nála, nem okozott neki fájdalmat többé. A hír, hogy egy vak meggyógyult elektromos szikra gyorsaságával terjedt. A lelkesedés a tetõpontjára hágott. 

1858.március 25-én Bernadette elhatározta, választ kér a plébános úrnak. A rózsafüzér után Aqueró a belsõ üregen át közeledett. A lányt elöntötte az öröm, de erõt vesz magán és megkéri:
,, Kisasszony, legyen olyan jó, szíveskedjék megmondani nekem, kicsoda ön?”
Aqueró mosolyog, nem válaszolt. Bernadette megkérdezte másodszor, majd harmadszor is. Ez alkalommal azonban nem engedett, mivel ez az a feltétel, amit a plébános kért, hogy kápolnát építhessen. Negyedszerre már Aqueró nem mosolygott többé. Összetette két kezét, majd azt mondta neki: ,,Que soy era Immaculada Councepciou”, vagyis ,,Én vagyok a Szeplõtelen Fogantatás.”
A szín visszatért Bernadette arcára. Magában ismételgetve az elhangzott szavakat, sietett vissza a plébánoshoz, aki annyit mondott:
,,Ez a hölgy nem viselhet ilyen nevet. Tudod-e, hogy mit akart mondani?”
Bernadette nemet intett fejével.
,,Akkor hogyan tudod elmondani, ha nem értetted meg?”
,,Egész úton ismételgettem.”

A plébános megértette, a lány ezt nem magától mondja.
Bernadette-t 1860.dec.07-én végsõ kihallgatásra idézték a tarbesi püspökségre. Laurence elé.
Néhány fontosabb kérdés után végül megkérték õt arra, mutassa meg pontosan, hogyan is mondta március25-én a Jelenés a szavakat: ,,Én vagyok a Szeplõtelen Fogantatás.” Bernadette felmelkedett, kitárta karjait, majd összetette két kezét
Az ülés végén két könnycseppet láttak aláperdülni az öreg püspök arcán, aki az ülés után még mindig mélyen megrendülve azt mondta az általános helynöknek:
,,Látták ezt a kislányt?”


Egy kis töredéke annak, amit a Lourdes-i eseményekrõl szerettem volna leírni. A hivatalosan elsimert Lourdes-ban történt csodák a jéghegyet jelentik. Eddig összesen hétezer csodás gyógyulást jelentettek be az Orvosi Irodának. 2016.május 11-én este fél kilenckor egy hatéves kislány, aki születése óta nem hallott Giuseppe Secondival, a Lombardia tartományban mûködõ Unitalsi beteggondozó karitatív szervezet igazgatójával játszott. A férfi szólt neki, hogy most már mennie kell, a kislány pedig visszament édesanyjához, levette fülérõl a hallókészüléket, amely nélkül addig nem hallott. Amikor édesanyja arra kérte, tegye vissza, azt válaszolta neki: „Jól hallok, nem kell már.”



Egy démon viselkedése Lourdes-sal kapcsolatban egy ördögûzés alkalmával:
,,Egyik alkalommal, nélkül, hogy errõl bárkinek is szóltam volna, a szenteltvízhintõbe szenteltvíz helyett a Lourdes-i barlangból származó vizet tettem, melyet  a Szûzanya fakasztott, amikor Szent Bernadette-nek megjelent, s a démon rögtön dühödten reagált: ,,Annak a pöcegödörnek a szennye. Az az utálatos víz, nem is lehet más, mint mocsok." Jézus nevében megparancsoltam neki, beszéljen világosan, mire gondol. Nem sokkal késõbb egyre dühösebben válaszolt: ,,Abból az átkozott Lourdes-i barlangból való."





5. Máriapócs: (saját)
Végül Máriapócs az utolsó, melyet említek. Itt azonban saját, személyes élményem szeretném megosztani!
Hogy létezik-e csoda Máriapócson? Számomra semmi kétség ez felõl. Elsõsorban is, számomra már az sem véletlen, hogy semmilyen másolaton nem könnyezett újra, hanem ebben az országban történt meg ismét a könnyezés.
Nem is tudom, mennyi ideje annak, hogy beléptem oda elsõnek. Elsõ alkalommal egy egyszerû templomot láttam, ahol van egy kép, amire mindig tekintenek az emberek, mikor imádkoznak. Számomra ez teljesen furcsa volt. S, mik voltak a kérdések bennem? Bátran leírom, hogy az elsõ reakcióm és egyben kérdésem az volt magamban: ,,Egy kép hogyan tehet csodát?" ,,Ez lenne az a kép?"
Nem voltam túl jó állapotban, mikor elsõnek odamentem. Talán ez lehetett az oka a furcsa gondolataimnak. Imádkoztam, jelen voltam, azonban a hazaút során valahogy úgy éreztem, menjek el oda többször is. Nem is tudom, miért történt ez. Elkezdtem járni többször is oda. Nagyon sok dolgot tapasztaltam. Elsõsorban is idõseket, akik hálát adtak életükért, akik imádkoztam másokért, hogy gyógyuljanak meg. Emlékszem, egy alkalommal egy idõsebb hölgy mesélte nekem, hogy a lánya egy látomásában látta, ahogy Jézus és Mária kézenfogva mentek egy segítséget kérõ ember felé, hogy segítsenek neki.
Én magam a lelki megnyugvást tapasztaltam ott. Úgy vélekedem Isten tudja, kinek mire van leginkább szüksége, mi szolgálja, hogy az üdvösség felé haladjon, s, ebben megadja a szükséges kegyelmeket. Ez mellett pedig úgy vélem, hogy képes még egy kételkedõt is bensõ kérdések felé terelni, mely elõbb, vagy utóbb jóra válik. Visszatérve egy nagyon kellemes és kevésbé kellemes élményben volt részem. Az elsõ alkalommal egy rózsát vittem ajándékba. Kicsit aggódtam, mivel a virág nem volt szirmaival túl nyitott már, tartottam attól, hogy nem lesz szép, mire eljutok oda. Azonban, még soha nem láttam életemben, hogy egy virág, mely már nem éppen hozta formáját, úgy kinyílt volna, és mutatta volna szépségét, mint akkor, mikor letettem a Szûzanya közelébe. Szinte látni véltem a virág szirmai közé, a virág belsejét, pedig egy rózsa sosem nyílik úgy ki. Egy belsõ öröm fogott el ekkor. A másik alkalom nem rég történt. Azóta sem gondolok rá vissza szépen, de kérdõjelezem. Szintén virágot vittem. Egy kis cserépben. Mást akartam szánni oda, de az idõm nem engedte meg nekem. Rengeteg virág volt letéve. Én is oda tettem, ahol hely volt, az enyémet is. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy a virágokat elkezdik kipakolni. Szép, virító virágokat összeszedtek és elvitték onnan. Mikor érdeklõdtem, azt mondták, csak a hervadtakat viszik ki. Ám, ez közel sem így történt. A rózsák közt összesen, ahogy figyeltem három hervadt volt. Egy gyermeknek, aki ott volt, adtak a kezébe egy virágot, mert már nem bírt magával és futkosott, járkált vele, tépte. Legszívesebben szóltam volna. Elsõsorban is, nem tudni, ki és miért tette oda, lehet valami kegyelemért, vagy épp imádkozott valakiért és azért vitte. Úgy vélem, nem illõ az ilyesmi! A legelszomorítóbb ezeknek tetejében az volt, hogy kétszer mutattam meg egy ott lévõ hölgynek, melyik az én virágom, s milyen okból vittem oda. Azt mondta rendben van, figyelembe veszi. Nagyon frappáns volt a hölgy, ugyanis úgy tett, mintha a csomagból kivette volna a növényt és odatette volna a többi közé. Mikor kivitték, a megmaradt virágok közt körbenéztem, ám az enyémet sehol nem találtam. Átvert és a friss virágomat elvitte. Kidobta, vagy sem? Nem tudom, de dühösen távoztam onnan! Mikor kimentem a templomudvarra körbenézni, a hölgy arcán restellés és félelem ült. Nagyon furcsa volt. Került engem.
Nem volt egy szép dolog, de máskor megfogadtam, ha ilyet látok, ezt nem fogom hagyni! "Hervadt virágok" címszó alatt friss virágokat is elvittek.
Mindezek ellenére ez a hely nagyon kivételes. A csodák felõl nincs kétségem, a máriapócsi kilencedhez pedig annál inkább nincs! Nagy öröm látni a külföldi és országbeli sok zarándokot, amint odamennek imádkozni.



A könnyezõ képek üzenetek is lehetnek?  
Talán sír a Szûzanya, mert a világban háborúk széthúzások vannak? Vagy elõre jelez valamit? Minden esetre, megfigyelhetõ, hogy sok esetben a furcsa jelenségeket, mindig valami rossz követte (pl: háború, pusztítás). Bárhogy is legyen, ahogy létezik a rossz, úgy létezik a jó is. S, mindkettõ igyekszik megvalósítani azt, amit képvisel. Minden jelenség, látomás, utasítás ellenére elmondható, a Teremtõ keze jelen van mindenhol. Az már nyitott kérdés, hogy miért pont azokon a helyeken?! Viszont, mindenhol jelen van! Isten felfoghatatlan, nem tudni, mit miért tesz, mi miért történik. Azonban, mindennek meg van az oka. Az már más, hogy  Jótól, vagy Rossztól származik.


Guadalupe, ami nem könnyezett:
A Guadalupe-i Katolikus templomban Mária szobra nem olyan rég könnyezni kezdett. A Las Crues római katolikus egyházmegye kutatója szerint, a könnyek ugyanolyan kémiai összetételûek, mint az oliva olaj. Ez az olaj, melyet az egyházban áldás esetén használnak. A különös esemény arra késztette az embereket, hogy mindenmerrõl elinduljanak és meglátogassák a helyet.